Book Hangover - Julianne Donaldson: Edenbrooke

Ott kezdeném, hogy nem vagyok egy nagy romantikus regény kedvelő, ha valami nagyon csöpög, az nálam rövid időn belül a polcon végzi olvasatlanul, ezért nem vagyok kibékülve ezzel a kategóriával. Szerintem árnyalni kellene. Minimum két külön kategóriát javasolnék, a full-romantikust, amiben minden szótól szikrázik a levegő, meg a potenciális Nagy Ő jelenléte konstans negyven fokos lázat okoz a főhősnőnknek, és a szórakoztató romantikát, amikor (többek között) az olvasó gyakorta mosolyog vagy nevet, az elbeszélés friss és üde, és nem a romantikus szál körül forog a világ.

Nos, most végeztem ki Julianne Donaldson Edenbrooke-ját, ami egyértelműen valamiféle kevert kategória, szóval ennyit a nagy osztályozós tervemről, mert ha egy totál jó könyvet sem lehet egyértelműen egyik csoportba sem sorolni, akkor minek keménykedjek, mi?

Szóval a történet elég egyszerű és kicsit a full romantikus kategóriába sorolható.

A főhősünk, Marianne, egy cuki, intelligens lányka, akit megáldott a sors egy ikertesóval, aki természetesen mindenben szuperebb nála (legalábbis ő így gondolja). Az édesanyjuk halála után a családjuk darabjaira hullik, a tesóját Londonba küldik, az apja Franciaországba menekül saját gyásza elől, ő pedig a morc nagymamájához kerül, Bath-ba, amit gyűlöl.
Szerencsére érkezik a mentőöv Cecily, az ikertesó levelének képében: Marianne meghívást kap a nővérétől Edenbrooke-ba, a fennséges, csodaszép vidéki birtokra, aminek tulajdonosába a mindenben szuperképességekkel bíró Cecily szerelmes és magának akarja.
Már az Edenbrooke-ba érkezés sem megy könnyen, Marianne útonállóval találkozik, aki majdnem végez vele, ezután összefut egy goromba fráterrel a közeli fogadóban, ahová segítségért rohan be.
Végül nagy sikeresen megérkezik a kastélyba, ahol nagy meglepetés várja... És mivel Cecily egy hét késéssel érkezik, marad egy hete, de mire is?

Na szóval, ennyiből is kiderül, hogy a sztori nem túl eredeti, leginkább filmekben futottam bele ilyen fordulatokba, de mégis annyira jól van megírva, hogy magával sodort a lendület. De hát már az elején tudtam, hogy ennél többre nem számíthatok, ezért nem is csalódtam.

Marianne sok érzelmet él át a történet során, de az írónő a szerintem nagyon fontos családi kapcsolatokat eléggé elnagyolja. Elhiszem, hogy ez egy romantikus regény, de igenis, szerettem volna ennél többet is a tesójával meg az apjával. Sokkal többet. Nem csoda, hogy ettől ez a vonal sutára is sikerült.

Egyébként a romantikus szálra tényleg nem lehetett panasz, tökéletesen bontotta ki, az elején mosolyogtam, a közepén, a bonyodalomnál borongtam, morgolódtam és imádkoztam, hogy aki hülyén viselkedik, az térjen már észhez, és az írónő a végét is jól megoldotta, hogy ne hányjak az ömlengéstől (mert hogy nem volt nagy ömlengés). :) Nagy szó.


A lényeg: mindenkinek ajánlom, aki szereti a kosztümös történeteket, és nem irtózik az olvasástól. Egyszerűen csak megéri. 

Könyv - Scribd link